Bevezetés

 1969-ben születtem Budapesten. Bár fővárosi gyerek voltam, de olyan kerületében nőttem fel a városnak, ami közel volt a „vidékhez”. Továbbá a nyaraim zömét egy Szolnok melletti tanyán töltöttem, ami csak erősítette az amúgy is erős állatszeretetemet. Az élet azonban másfelé vitt. A Magyar Táncművészeti Főiskola Néptánc szakán végeztem 1987-ben, majd 25 évig profi táncosként dolgoztam, mindenféle stílusban és színházban, itthon és külföldön egyaránt. E mellet kezdtem el lovakkal foglalkozni, lassan 20 éve.

 2006 óta veszek részt az itthoni natural horsemanship életben. Elsőként folytattam  tanulmányokat Magyarországról és Közép-Kelet Európából a Monty Roberts International Learning Centerben Kaliforniában.

 Nem akarok hangzatos nevet adni sem annak, amit oktatok, sem ahogyan a lovakat képzem, mert nem vagyok híve annak, hogy ilyen rendszer, meg olyan stílus. Meglátásom szerint a Natural Horsemanship mindegyik módszere egy tőről fakad. Ami különbözővé teszi ezeket a módszereket, az trénerek személyisége és szakmai tudása/tapasztalata.

Az egyik, amit fontosnak tartok a lovak képzésénél, az az emberi mozgáskoordinációs és a mentális képesség megléte. Amíg nem vagyunk urai a saját mozgásunknak és pszichénknek, addig nem fogjuk tudni hatékonyan irányítani a lovat, sem a földről, sem a nyeregből. Ezért is van jelentősége a földről való munkának, mind az ember mind a lovak szemszögéből.

 Nekem erre nagy segítség volt a sok-sok színpadon eltöltött év. De ez mindenki számára megtanulható, elsajátítható. A tanfolyamaimon többek között ezt próbálom meg átadni a tanulni vágyóknak.

 

Miért kell a földről való munka?

A kontrol kialakítását a földről kell megkezdeni. Ha nem tudjuk a lóval azt csináltatni, amit szeretnénk egy helyben állva, illetve lépés közben, irreális azt várni, hogy majd irányítani tudjuk futószáron vagy nyeregből. A lónak a futószár, a vezetőszár, a kötőfék vagy a zabla ugyanazt jelenti. Ha az egyikre nem reagál, a többire sem fog.
Sokan keresnek meg azzal, hogy problémájuk van a lovukkal, és én ilyenkor azt mondom nekik, hogy először magukon kell változtatni. Ezen gyakran meglepődnek. Először is meg kell érteniük, hogy a teljes kontroll a lókiképzés legfontosabb célja. Ez nem azt jelenti, hogy durvának, kegyetlennek vagy igazságtalannak kell lenni a lóval. Ez csak annyit jelent, hogy a ló bizonyos jelekre megcsinálja azt, amit kérünk tőle. Ezt a fajta kontrollt sokkal könnyebb elérni, mint gondolnánk.
Ha a ló megérti ezeket az alapelveket, nagyobb biztonságban érzi magát. Önök pedig több időt fognak azzal tölteni, hogy mit csináljanak, mint azzal, hogy a lovat hogyan kelljen rávenni egy feladatra. Semmiképpen nem akarjuk azt gyakorolni, hogy a ló irányít.

Az irányítás hiánya, egyszerűen … az irányítás hiánya.

Ne feledjük, hogy azt a lovat tudjuk csak lovagolni, amelyiket a földről is tudjuk kontrollálni. Nem fog fejlődni, ha a földről való munkát kihagyjuk, és nincs alapvető irányításunk felette. Ha ezt nem vesszük figyelembe, az később visszaüt.

 

„Nem a módszer teszi hatékonnyá az embert, hanem az ember teszi hatékonnyá a módszert.”

 

Molnár Zsolt